A jelenlegi tanulmányok alapján a talajgáz radonkoncentráció mérése potenciális szénhidrogén indikátor lehet. Ezen megállapítás azon alapul, hogy a CH akkumuláció ún. „geokémiai cellát” generál a CH telep és a felszínközeli rétegek között. Ez a cella geokémiai változásokat idéz elő a felszínalatti vizek áramlási útvonala mentén, és a benne oldott radionuklidok —elsősorban az U és Ra melyek igen redox szenzitív elemek — szelektíven megkötődnek vagy éppen oldatba mennek a redox frontok mentén. Ez az egyszerűsített jelenség adja az elvi lehetőségét a radiometriai módszerek alkalmazásának a felszíni CH kutatásban. A radon felszínig vezető transzportját négy fő folyamat befolyásolja:

a koncentráció különbségen alapuló diffúzió (Fick-törvény),
a környező közeg áramlása (advekció vagy filtráció),
a radon bomlása,
valamint a radon keletkezése a ²²⁶Ra izotópból.

A diffúzió lényegében csak levegőben működik jól, melyet jól illusztrál a diffúziós állandó értéke is, ami 0,1 cm2/s levegőben és nagyságrendileg 10–5 cm2/s vízben. Ennek köszönhetően a diffúzió elsősorban csak a felszínközeli, háromfázisú, telítetlen zónában lehet meghatározó. Azonban a diffúzió egy igen lassú folyamat, így a radon 3,8 napos felezési ideje miatt csak kis távolságokra (néhány 10 m) juthat általa a radon.

Az advekció a környező közeg mozgása, mely a telített zónában a felszínalatti vízáramlás „gyorsaságának” függvényében (ami magával ragadja a radont) egy hatékonyabb transzportfolyamat. Ugyanakkor itt a horizontális irányú áramlás sokszor több nagyságrenddel jelentősebb, mint a vertikális áramlás. A vertikális irányú transzporta létezik egy „alternatívája” ennek a folyamatnak, amikor geogáz mikrobuborékokban szállítódik a radon gáz. Ezzel a szállítási mechanizmussal a radon akár több 100 méteres távolságok megtételére is képes. Továbbá a radon szállításában, fontos szerepet játszik a CO₂, amit gyakran emlegetnek a radon szállítógázának is.

A radon 3,8 napos felezési ideje jelentős korlátozó tényező az anomália forrásának mélységét illetően. A felezési idő 10 szeresének eltelte után gyakorlatilag már nem detektálható a radon. A radon keletkezése „zavaró” hatásként jelentkezik a mért radon koncentrációban, hiszen nem a mélységi radon anomáliáról ad információt, hanem a környező kőzetek, valamint talaj rádium tartalmáról, így ezt mindig korrekcióba szükséges venni. A kutatási eredmények alapján a szénhidrogén telepek felett negatív-, míg a szénhidrogén telepek szélein pozitív anomália alakul ki (1. ábra). Ezen elv alapján kerül kapcsolatba a CH telep és a radon, mint potenciális indikátor. Ugyanakkor a különböző típusú csapda szerkezethez kötődő CH telepeket különböző anomális hatások jellemzik.

A tapasztalatok alapján több 1000 m mélységű CH telepek esetén is kimérhető radonanomália, ami az említett transzportfolyamatok nagyságrendjét figyelembe véve arra a következtetésre vezet, hogy a jelenség megértésében nem feltétlenül csak kizárólag a radontranszport tisztázása a kulcs. A közvetlen szülőelemek transzportját is figyelembe kell venni, hiszen bár a²²²Rn a 238U bomlási sorához kapcsolódik, ezért lényeges, hogy legyen ²³⁸U akkumuláció redoxfront mentén, ahol a közeg oxidatív viszonyokból reduktívba megy át, de nem szabad elfelejteni, hogy reduktív közegben a ²²⁶Ra mobilis, ami a közvetlen szülő eleme a ²²²Rn-nak, mely jelentősen alakíthatja a fent említett klasszikus radontranszport folyamatokat. Sőt feltételezhető, hogy a radonkoncentráció mérése az anyaelem migrációjának egy fajta nyomjelzője. (Utóbbi esetén a ²²⁶Ra 1600 éves felezési ideje korlátozó tényező a geológiai időskálához viszonyítva). A radon és anyaelemek transzportja mellett természetesen a törés, és repedés rendszerek jelenléte, orientációja szintén erősen befolyásoló tényező, melynek jelenléte nélkülözhetetlen a mélységi radon detektáláshoz.

Árajánlat kérés

Lépjen velünk kapcsolatba és hamarosan jelentkezünk a vizsgálatok részleteivel